Mindent a kávéról

Történelem és mítosz

1., A kávé eredete

Úgy tűnik, hogy a kávé Etiópiából származik. A legenda szerint egy fiatal juhász, Khaldi fedezte fel. Kíváncsi lett, mi okozza a birkái furcsa viselkedését, akik ugráltak és szaladgáltak, miután ettek egy cserje piros bogyóiból. Khaldi ellátogatott a szomszédos zárdába, és elmondta a házfőnöknek, amit tapasztalt. A házfőnök főzetet készíttetett a bogyókból, és attól kezdve a szerzetesek rászoktak erre az italra, amely a hosszú imák alatt ébren tartotta őket. Ami a pörkölést illeti, ezt két szerzetesnek, Sciadlinak és Aydrusnak köszönhetjük. Egy esős délután őket bízták meg a szedéssel, és bőrig ázva érkeztek vissza az elázott bogyókkal. Rátették a bogyókat a kandallóra, hogy megszáradjanak. Amikor visszatértek az imáról, észrevették, hogy a bogyók nemcsak megszáradtak, hanem megpörkölődtek, és csodás illatot árasztottak. Ettől kezdve pörkölt kávéból főzték az italukat. Mindez a Közel-Keleten, Jemenben történt.

2., A termesztés kiterjesztése

A kávé valószínűleg a XV. században indult világhódító útjára. A Mekkába tartó muszlim zarándokok közvetítésével a kávé elterjedt Jemenben és más arab területeken. A XVII. század elejéig csak az arab országok gyártottak kávét. 1690 körül holland tengerészek vitték be a Mokhából származó első kávéhajtásokat Ceylonra majd Indiába, míg végül eljutott minden ázsiai holland kolóniára. Később Java szigetéről vittek be kávéhajtásokat Európába. Az Amszterdami Botanikus Kert üvegházaiban is nő kávécserje. A hajtásokat XIV. Lajos kapta ajándékba, aki őket bízta meg a párizsi királyi botanikus kert vezetésével, amelynek mai neve "Jardin des Plantes". Innen Gabriel de Clieu kapitány bátorságának köszönhetően a kávécserje elterjedt a francia karibi gyarmatokon, ahol Franciaország szabadon hozzáférhetett a készletekhez. Innen a kávétermesztés egész Latin-Amerikában elterjedt, ahol a XIX. század végéig főleg rabszolgák dolgoztak az ültetvényeken.

3., Az első kávékedvelők

A XVI. század közepén Egyiptomban, Szíriában, Perzsiában vagy Törökországban bevett gyakorlat volt a kávé fogyasztása. Kávéházak nyíltak Medina, Kairó, Bagdad, Alexandria, Damas és Isztambul utcáin. 1555-ben Isztambulban nyitotta meg az első kávéházat két szír, Shems és Hekeem. Néhány éven belül a kávéházak száma több százra rúgott. Közben Nagy Szulejmán szultán török harcosai megismertették az új italt a Balkán, Közép-Európa, Észak-Afrika és Spanyolország lakosaival.

4., A kávé elterjedése Európában

A kávé először Velencében bukkant fel 1615-ben. A XVII. századig nem volt más, mint egy különlegesség, amelyet néhány utazó hozott haza Keletről. A patikusok kelléktárában is fellelhető volt. 1644-ben egy Alexandriából érkező hajó kirakta a rakományát Marseille-ben, ahol tíz évvel később megnyílt az első nyilvános kávéház. 1669 körül az ottomán birodalom párizsi nagykövete, Szolejmán aga közvetítésével az ital meghódította a párizsi felsőbb köröket. Történelmi források szerint XIV. Lajos inkább a csokoládét kedvelte.

5., A bécsi kávéházak története

1683-ban a török hadsereg másodszor ostromolta Bécset. Annak ellenére, hogy egy keresztény hadsereg tartózkodott a közelben, a város már a megadást fontolgatta.
Egy éjszaka, Franz Goerg Kolschitzky híressé tette magát. A fiatal lengyel fiú tíz évig élt Isztambulban és beszélt törökül. Felajánlotta, hogy megpróbál átjutni az ellenséges vonalon. Keleti ruhát öltött, sikerült kijutnia, és olyan hasznos információval látta el Lorraine főhercegét, hogy az megtámadta és megfutamította a törököket. Úgy elfutottak, hogy otthagyták az ágyúikat, és a hadtápot, közte 500 zsák kávéval. Kolschitzkyt hősként fogadták és kitüntették. Osztrák állampolgárságot kapott, neki adták az 500 zsák kávét, és engedélyezték számára kávéház nyitását. Ez volt a «Zur Blauen Flasche» (A kék palack).
Úgy készítette a kávét, ahogy Isztambulban tanulta. A bécsieknek nem ízlett, és rosszul ment az üzlet. Kolschitzky-nak eszébe jutott, hogy megszűri a kávét, tesz bele egy kanál tejszínt és mézet. Azonnal sikert aratott. Mivel már a helyes úton járt, elhatározta, hogy minden újságból rendel egyet a vendégei számára. Ezután megkérte egy cukrász barátját, hogy készítsen számára egy különleges süteményt. A török zászló félholdja ihlette a ma már klasszikussá vált bécsi kiflit.

6., A Lloyds születése

1685-ben egy bizonyos Edward Lloyd kávéházat nyitott Londonban. A fia áthelyezte a létesítményt a Lombard Street 16-ba, a tőzsde közelébe. Hamarosan a hajótulajdonosok, tengerészek, brókerek, ügyvédek és biztosítási ügynökök törzsvendégek lettek az új kávéházban. Néhányan még a leveleiket is oda küldették.
1696-ban a helyiség tulajdonosa kiadta a «Lloyds Journal»-t, amely a tengerészetről és a tengeri kereskedelemről szolgáltatott információt. Kávézója hamarosan aukciós ház lett a hajók és rakományaik számára. Még a hadizsákmányt is itt osztották el. A főcsarnokot a tengerészek szükségleteinek megfelelően rendezték be. Egy korabeli meteorológiai állomás barométerrel, anemométerrel, esőbecslővel és egy könyvtár tele a világ minden tájáról származó térképekkel. Az ajtóval szemben állt a "Lloyds Great Book" a hajótörések és más katasztrófák feketelistájával a baloldalon, és a biztonságosan a kikötőbe érkezett hajók listájával a jobb oldalon. Egy 1778-ban kötött szerződés alapján a kávéház postahivatallá alakult át.
A tengerészet tagjai és nemzetközi kereskedők leveleket küldhettek és fogadhattak. Maga Edward Lloyd is bekapcsolódott az itt tető alá hozott üzletekbe. Ma a kávéház már nem létezik, de a Lloyds a világ egyik legnagyobb biztosító társaságává vált.

7., A bostoni teadélután

Az Amerikai Egyesült Államok függetlensége megnyitotta a világ legnagyobb piacát. III. György, Anglia királya, elhatározta, hogy megtölti az államkincstárat a Stamp Act (bélyegtörvény) kikényszerítésével. Ez súlyos adókat vetett ki az Angliából Amerikába importált árukra. Az amerikaiak fellázadtak, és elhatározták, hogy bojkottálják az angol árukat. Ekkor határozták el Boston lakói, hogy a raktárakból minden ott tárolt árut a kikötő vizébe dobnak. Ez a Bostoni teadélutánnak nevezett esemény volt az amerikai függetlenségi háború előzménye, és ivási szokásaikat megváltoztatva ekkor tértek át a teáról a kávéra.

8., A kolumbiai kávé felemelkedése

A XIX. században a kolumbiai vezetők bátorították a kávétermesztést, de nem jártak sikerrel. Öt évbe telik a kávécserjének, mire először terem. A farmereknek élniük kellett valamiből, amíg ez az idő eltelik. Francisco Romeronak, egy kis falu, Salazar lelkipásztorának jó ötlete támadt. A gyónás után penitenciaként nem Miatyánkot vagy Üdvözlégyet kellett a híveknek imádkozniuk, hanem 3-4 kávécserjét elültetniük. A püspöknek megtetszett az ötlet, és kiterjesztette az új szokást az egész egyházmegyére. Kolumbia tehát az atyák bűneinek köszönheti kávéültetvényeit.

9., Napjainkban

A kávé jelentős gazdasági tényezővé vált. Évente 15 milliárd dollár cserél gazdát, ezzel a legjelentősebb mezőgazdasági termék és a második legjelentősebb (értékű) nyersanyag, messze lemaradva a nyersolaj mögött, de megelőzve a búzát, az acélt, a cukrot és a kakaót. Mindennap másfél milliárd csésze kávét iszunk. A világ lakosságának 2/3 része kávézik, nagy többségük Európában él, különösen sokan Észak-Európában. Általános szabály, hogy minél hidegebb az idő, annál több kávét iszunk. És minél közelebb vagyunk az Egyenlítőhöz, annál kevesebbet. Erre vezethető vissza, hogy a termesztő országok - Brazília kivételével, amely a termelés 50%-át hazai piacra szánja- majdnem az egész készletet külföldön értékesítik.